ÍGY ÉRKEZETT MEG A TÉL SOPRONBA

A tél nem váratott meg minket. Menetrend szerint érkezett, pontosan úgy, mint egy évvel ezelőtt. A kellemes ősz után még akadt azért néhány színes levél, ami kitűnt a frissen érkezett hó alól. Túravezetőnk kerékpárra pattant az idei év első havazását képernyőre hozni nektek. Pörgesd végig a fotókat és nézegesd a csodás képeket!

Indulás az Erzsébet-kertből

Magyarország első nyitott közparkjába, mint ha belefutott volna egy porcukorszállító kamion.

Egykori külügyminiszterünk emléke is hóba temetkezik.

Az Erzsébet-kert padjai amíg állnak, fotótéma lesz minden évszakban.

Pados fotókból nem lehet elég.

Különlegesen szép látványt nyújt ilyenkor az Erzsébet-kert.

Az Erzsébet-kertet elhagyva a Deákkúti úton felfelé irány a Károly-magaslat. A Soproni Parkerdő térképén is ritkán látni ennyi havat sajnos.

A fő úti cél természetesen a Károly-kilátó. Kíváncsi vagyok, milyen fentről a táj.

A feljutás nem egyszerű. A toronyőr is figyelmeztet, hogy vigyázzak, minden csúszik. Persze nem kérdés, hogy felmegyek.

Hó és fehérség mindenütt. Viszont sok még a hófelhő, alig látni el a városig. Ezt is csak akkor, ha a szél egy kicsit nyugatról fúj és valamennyire növekszik a látótávolság.

Gyors voltam, még nem előzött meg senki, háborítatlan a hótakaró a Károly-kilátó körül.

A kerékpár ma sem lett poros, viszont a hóval még sosem találkozott, így adott az alkalom a párosításra.

Nem fúj nagyon a szél, de azért hideg van. Szerencsére a Kőhalmy Vadászati Múzeum nyitva, így betérek melegedni.

Az ökocentrum büféjében melegszem. Jó lenne egy kevéske „fagyállót” magamhoz venni – és bár nem hiszem, hogy a rendőr erre téved, de mégis csak vezetek – így marad a csilis forrócsoki. Valamennyire az is csíp, ezért télen különösen ajánlom.

Itt órákat lehetne üldögélni a melegből nézve az ablakon át a havas erdőt, közben a forró bögre mellett egy könyvet olvasgatni.

De nincs nálam könyv se nyugdíjas igazolvány, hogy indokom lenne maradni, ismét kihív a havas erdő.

A büfé terasza ilyenkor is hangulatos.

A vendégek most inkább bekuporodnak a melegre.

A kutyaparkolóban is van szabad hely.

Tudom, kicsit sok képre került fel, de azért a tájat is fotóztam.

Úton lefelé a Károly-kilátótól az aszfalt úton. Ez egész jól járható, le van takarítva, viszont csúszik. Csak óvatosan szabad gurulni, nehogy a kanyarokban kicsússzon alólam a bringa. Ugyanakkor ez sem veszélyesebb, mint ha gyalog mennék.

Szép ez az út, ha leesik a hó.

Elértem a Lővér Kalandparkig.

Most legfeljebb a mókusok ugrálnak odafenn.

A kalandparkot elhagyva a Ciklámen tanösvényre térek rá.

Cikláment mutatni most csak így, táblán tudok. Csak, hogy színesebb legyen a képsorozat.

Bokrok és fák hajolnak az útra a hó nyomásától.

Ez nem kapros sütemény! Áfonyákat temetett be a hó.

Kedvencem, amikor még az ősz színei látszódnak a télben.

Ilyenkor teljesen más arcát mutatja az erdő, mint hó nélkül.

„Mindig a sárga úton!” – Mint az Ózban. Elhagytam a Ciklámen tanösvényt.

A fenyves sem marad ki a havazásból.

Leérve a Károly-magaslatról, betértem a Hotel Lövér parkjába. Volt aki a benti szauna után papucs nélkül sétált kinn a hóban.

Ez már a Hotel Szieszta erdő felőli teraszáról készült a Károly-magaslat felé. Így télen mennyire átlátszó erdő!

Ez az utolsó értékelhető fotóm. Az egyik kedvencem, amit szintén a Hotel Szieszta egyik teraszáról készítettem a város felé nézve. Látszódik a Lővérek, a körúttal és a Sörházdombi-kilátóval.

Ez pedig én voltam. Bukósisakban, mert nem voltam egészen biztos benne, hogy nem fogok elcsúszni a bringával.

Tartsatok velünk legközelebb is a további beszámolók alkalmával. Követhettek akár hírlevélen, akár Facebookon is. Mi minden nap úton vagyunk! Ti is túrázzatok, amikor tudtok vagy tartsatok velünk!